A legtöbb múzeum a világon félte őrzi képeit, ki nem adná kezéből azokat akkor sem, ha több zsák aranyat ígérnek értük akár csak néhány havi kölcsönzésért. Rettegnek, hogy a legkisebb mozdítástól lepottyanhat a festmény egy kisebb-nagyobb darabja. Hát persze, mert a mester volt, hogy évekig tökéletesített egy-egy képet, hogy a színek, az árnyékok és legfőképpen azok összhangja megfeleljen annak, amit ő akart láttatni vele. És ezalatt egyre csak vastagodott a felvitt festékréteg.
Claude Monet nem hagyta a véletlenre, hogy a képei - amit oly sokan csodálnak a világon - jól sikerüljenek. Nagyon sokat dolgozott rajtuk. De nem úgy, ahogy azt egy laikus képzeli, hogy az a vázlat után egy ívben elkészül. Nem, Monet sokszor 5-6 vásznat vitt ki festőállványon a helyszínre és azok festését órákra lebontva hajtotta végre. Nagyon fontos volt neki, hogy ott legyen a helyszínen, érezze a szelet, a tenger sós illatát, a hullámok morajlását, de leginkább a színeket. A fákon és növényeken kirajzolódó fény-árnyék mozgását. És mindezt akríbikus pontossággal próbálta meg visszaadni úgy, hogyha közel megy hozzá az ember csak foltokat lát, míg 2-3 méter távolságból csodálatos összhanggá alakul a festmény. Naponta több képen dolgozott egymás után óránként váltva őket egészen addig, míg el nem készült velük.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEifUx_B0h31RUFzFR3RCGWkyo-t7myeYBHo29x3TvoGz1WhHZGdW9rUSm5jK0vIFiQZNRWN8BxKtXt3vhS7AUemAO_xPKaJlRWeQUf-KfPgUjIh3ZCd5Hui4WSDyvUVfMlW9bQyC4d7X8Gw/s1600/monet-waterloo-bridge-london-825.jpg)
Föl nem foghatta, hogy Londonban csak köd és füst van, hiába áll egyhelyütt, a rózsaszín lilás fényeket minduntalan elmossa az eső. Ott állítólag vagy 200 képet küldött idő előtt késével a kukába, mert nem tetszett neki a végeredmény. De szerencsére kedvenc kertjében Giverniben, ahol saját telepítésű és nevelésű virágai vették körül az év 10 hónapjában virágzott valami, így volt téma bőven. A reggelente külön kertésszel megpolíroztatott tavirózsák, a kék liliomok, vagy a vízbelógó fűzfák szürkészöldes levelei.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgLXlcgqLVgtQ3fLzFOQAkKpR5FXKIrqMPYkKvexDvVN_F7xTSHBAQfdNGIdwPrtra2Qg6KPlnFNJzUlXDhyphenhyphenSr0HhZ-csDmk_6j3ey3j4vKAIp2qOJ_4Wf5b6zbH0yw60_of0TROGzUWoSA/s1600/7374.jpg)
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhzX9Xs3r7qy4Cg1rW6BydX4Jgy9CafL2kyMPzNprE4RUlAS0Qnoj5AXlQilH6vHnQ40VELYpkyn3tzja-o2zbKn16985GY4awRAitH0e8ZZUfecJYxQeqmMawH-74iLNdfYDh60QVMvy9L/s1600/12617_Monet-blog-water-lilies-musee-marmottan1.jpg)
A Belvedere most arra vállalkozott, hogy Monet képei mellett - amik sokak szemében elcsépeltek, mert mindig ugyanazoknak tűnnek, és valljuk be, a mozdíthatatlanság miatt ennek van is igazságtartalma - a fellelhető osztrák művészek egy-egy kiváló alkotását is kiteszi a falakra. És ez így nagyon jó! Ott vannak a ismertségük ellenére is mindig szemet gyönyörködtető Monet képek és ott van nagyon finom mértékkel mérve néhány igen jól sikeredett osztrák festő (Gustav Klimt, Emil-Jakob Schindler, Carl Moll, Max Weiler és nem utolsósorban Olga Wisinger-Florian) több alkotása. Nem összehasonlításként, hanem mert azok is nagyon jók. Mint például ez a két pipacsmező a nagy mester műve mellett.
De sietni kell, mert már csak február 8-ig van nyitva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése