2014. március 17., hétfő

Színház a múzeumban

A képek nagy része több száz éve létezik, díszíti gazdag emberek vagy királyi udvarok falait. Ha meg az uralkodói ház megszűnt már, itt lógnak csendesen egy csomó más képpel együtt a bécsi Kunsthistorisches Museum óriási termeiben.  A képek, de legalábbis a festőik olyan híresek, hogy nincs az a művészettörténeti tanfolyam, amelyen ne szólnának róluk. Hát persze, ki ne ismerné Goya, Tiziano, Breugel, Altdorfer, Rubens vagy Archimboldo  nevét, ki ne hallott volna valamelyik festő  életútjáról, alkotásairól, esetleg egy-egy részletesebb képismertetésnél a művész vonalvezetéséről, festészeti technikájáról néhány szót. És mégis ritkán töltünk el  2-3 percnél többet egy kép előtt.

Kivéve, ha a festmény megelevenedik, ha az ott lefestett alak elkezd beszélni és a saját szemszögéből meséli el, hogy ő ki, mit látott, mit érzett, épp mi foglalkoztatja.