Modern Bécs - tárgyak és épületek

Bécs - a nyugalmat árasztó egykori császárváros lépten-nyomon kiesik a szerepéből. Vagy ez a valódi természete? Csak a felszínt kell megkapargatni kicsit?

Mindenhol a szépen felújított 100-200 éves barok paloták, virágoktól színes parkok, mindig frissen felsepert utcák, jól szervezett közlekedés, dudálást és menőautó szirénázást tiltó táblák és rendeletek. Sehol egy málló vakolat, lepukkant épület - legalábbis nem tűnik fel. Minden olyan megállapodott, tiszta, nyugodt és rendes. Mondhatni kicsit uncsi is. 

Vagy mégse?  

Wienerlied, avagy mi is az a dudlizás?

A minap - sok év óta először - megint láttam osztrákot valamiért csillogó szemmel lelkesedni. Ők nem frissen frizírozott, brillgyűrűs, estélyi ruhás hölgyek voltak, akiknek a férjük aranyrögért vette, vagy maguk örökölték az operabérletet. Meg nem is zöld-fehér netán lila-fehér sálas pasik, akik csütörtökön az Ernst Happel vagy a Hütteldorfi stadion felől érkező metró egyik vagonjában nagy hangon értékelik a füvön látottakat. 
Nem. Őket egy másik dolog hívta egy helyre: a Wienerlied.

A micsoda?

Bécsi sörgyári capriccio

Ottakring akkoriban Bécs egyik elővárosa volt és meglepő módon az ott levő 150 házból 102 sörkimérési joggal bírt.  A császárvárosban és körülötte akkor 44 sörfőzde működött. Mára csak egy maradt, ám az az egy Bécs, vagy talán egész Ausztria legismertebb sörfőzdéjévé nőtte ki magát.

A művészet máshogy - galériák Bécsben

A minap egy galériamegnyitóra kaptam meghívást az Internationsektől. Ott álltunk az egyik legkellemesebb polgári negyed, a 9. kerület egyik kis utcájában egy valaha volt nagy kirakattal rendelkező sarokbolt előtt a lemenő napban. Ittuk az ingyen kitett sört-bort és azon tanakodtunk angol nyelven sok országból összeverődve, hogy mikor nyit már meg/ki ez a galéria. 

Templomok éjszakája 2014

Nincs még 2 hete, hogy a bécsi sajtó - ahogy kell - szépen beharangozta, hogy péntek este megint sor kerül a templomok éjszakája-ára. Mint minden olyan eseménynél, ahova száznál több embert várnak, az általam reggel hallgatott városi rádió (Radio Wien) is kiküldött egy száguldó riportert, hogy megkérdezze az egyik nagyobb templom illetékesét, mivel készülnek erre az alkalomra. Megmondom őszintén, hogy bár többször lett volna már alkalmam ilyenen részt venni, aznap reggel is csak elengedtem a fülem mellett a hírt. Vastagnyakú kálvinista lévén olyan értelmetlen dolognak tartottam, hogy a templomok éjszakáján vegyek rész. Hát a templomba istentiszteletre megy az ember vasárnaponta, nem bámészkodni....

Tavaszi délután a grinzingi Heurigerekben

Na, már megint ezek a külföldi szavak, mi az hogy Heuriger és hol van Grinzing?

Bécs az egyetlen olyan főváros Európában, ahol 6 városi kerület 190 borásza tavaly 2,39 hektoliter bort állított elő. Főleg az északi, észak-nyugati kerületekben fekvő lankákon maradt fenn aktívan a szőlőtermesztés, maradtak fenn egész negyedek borospincékkel, és az attól elválaszthatatlan borkimérésekkel, borházakkal.

Színház a múzeumban

A képek nagy része több száz éve létezik, díszíti gazdag emberek vagy királyi udvarok falait. Ha meg az uralkodói ház megszűnt már, itt lógnak csendesen egy csomó más képpel együtt a bécsi Kunsthistorisches Museum óriási termeiben.  A képek, de legalábbis a festőik olyan híresek, hogy nincs az a művészettörténeti tanfolyam, amelyen ne szólnának róluk. Hát persze, ki ne ismerné Goya, Tiziano, Breugel, Altdorfer, Rubens vagy Archimboldo  nevét, ki ne hallott volna valamelyik festő  életútjáról, alkotásairól, esetleg egy-egy részletesebb képismertetésnél a művész vonalvezetéséről, festészeti technikájáról néhány szót. És mégis ritkán töltünk el  2-3 percnél többet egy kép előtt.

Kivéve, ha a festmény megelevenedik, ha az ott lefestett alak elkezd beszélni és a saját szemszögéből meséli el, hogy ő ki, mit látott, mit érzett, épp mi foglalkoztatja.