Virágbolt a szuterénben

Majd pontosan 100 évvel létrejötte után, a  Mária Terézia által alapított és ezzel a világ egyik legrégebbi tőzsdéjének számító pénzügyi intézmény 1879-ben költözött az akkor épülő Ring egyik prominens palotájába, a Schottenring 16 alatt álló épületbe. Az építész, bizonyos Theophil von Hansen nem kisebb tervező, mint  Gottfried Semper elől happolta el a megbízást, csak mert végül hajlandó volt megfordítani az épület tengelyét 90 fokkal, úgy hogy az  párhuzamos legyen a Ringgel.

Gottfried Sempert a drezdai  Semperoper tette híressé, hogy utána itt Bécsben fölépítse többek között a Burgtheatert és Hofburggal szemben álló két  múzeumot, a Natur- és Kunsthistorisches Museumot.

Ezzel szemben Theophil von Hansen addigra megtervezte a szintén a Ringen álló osztrák Parlament épületét és az azóta is a világ egyik legkiválóbb akusztikájával rendelkező Musikvereint.

Ennyit az akkori építeszkről.

Az építkezés majd 10 évet vett igénybe, gyanítom, mert közben a Monarchia tőzsdéje átesett az 1873-as nagy krachon, ami után a bankok és az itt jegyzett részvénytársaságok fele végleg letűnt a színről, de mégis volt pénz és jövőkép, hogy ennek a fontos műintézménynek megfelelő házat építsenek.

A piros téglás, historizáló épület csodamód megfelelt a kor követelményeinek. Volt benne kereskedési terem több is – deviza- és terméktőzsde részére -, mindenfele irodák az alkuszoknak és bonyolítóknak, hogy  a tőzsdefelügyeletről ne is beszéljünk. Emellett megtalálhatóak voltak benne rendezvénytermek, terményraktárak külön lehajtó rámpával, borospince, több széntároló pince és jégverem, ami a hűtés-fűtési rendszert szolgálta ki. Valamint  az épület jobb szárnya alatt végighúzódó nagy étterem rész az alagsorban.

Minthogy 1924-ben Bécs korát megelőzve megélt egy újabb tőzsdeválságot, a 1929-es krach már meg se kottyant neki, de soha ki nem heverte azt. Ma meg összeházasodva több közép-kelet európai  tőzsdével egy másik, sokkal kisebb palotában, elektromos kütyük segítségével bonyolítják a megmaradt forgalmat.

No de valamit kezdeni kellett az épülettel, mégiscsak a Ringen áll, elbontani nem lehet, így hát irodának használják a 20 négyzetméternél nem nagyobb termeit és rendezvényekre az azt meghaladókat. A volt borospince, terményraktárak és széntároló pincék helyébe egy benzinkút és parkolóház került.

És mi lett az alagsori étteremmel?

A város egyik, ha nem a legkülönlegesebb virágboltja (Lederreitner) költözött bele, amibe leginkább így advent idején érdemes ellátogatni. És nemcsak a virágok, növények, díszek, kiegészítők, hanem azok vevői is külön tanulmányt érdemelnek. Itt szerzi be ugyanis Bécs crèm-je a kicsit avantgárd, de nagyon elegáns adventi koszorúkat, gyertyákat, ajtó- és karácsonyfadíszeket, az ajándékba vitt növények azon részét, amin látszódnia kell, hogy jó helyről származik. A bolt jó minősgű, szemet gyönyörködtető, szép termékekkel van tele. Még a giccsre is jó ránézni.

Én ha tehetem az adventi koszorú elkészítése előtt járok a boltban, hogy felmérjem mik az adott év gyertyadívat színei és kicsit – de csak kicsit – elmélázzak ezen a fura, kő gazdag világon. Mert hát valljuk be, az árak itt mintha egy tizedes jeggyel jobbra tolódtak volna.

Idén a szürke, a halványfatörzsszín és a lila bármely világosabb és matt árnyalata a menő. A különböző színű és méretű gyertyákból egy egész fal épült a legalább 80 méter hosszú és 50 méter széles alagsori bolt belső oldalán, míg a relatíve nagy, kerek felülvilágítókkal megvilágított  külső oldalon a koszorúkra és fákra szerelhető, aggatható természetes anyagból készült díszek, tobozok, fahéjrudak, makkok, és üveg, fém, fa angyalkák, tollas díszek, madárkák, virágtartók sorakoznak a 4-5 méter magas polcokon. A középső járatban helyezték el a már elkészített asztali- vagy padlódíszeket, virágarranzsmanokat, bármit, amit ebben a téli időszakban kitehető irodában, portás pulton vagy lakásban. Az üzletnek van 2 kisebb mellékterme is - a volt szenes raktárak - ahol egyéb kisebb lakberendezési tárgyak várják vevőiket.

Mint minden rendes virágboltban, itt is van virágkötészet, ami az óriási nagyterem közepén félkörívben kialakított pultnál 7-8 fővel ilyenkor leginkább a gyertyák és szalagok, tobozok és angyalkák koszorúra való felszerelésével foglalkozik. Nem telik bele negyedóra és én is megkapom a kiválasztott halvány szürkés-lilás gyertyáimat fém merevítőre szúrva, hogy egyszerűbb legyen az otthoni munka. De láthatóan más is spórol, vagy csak nem szeret kidobni, mert előttem a hölgy egy szép cipősdobozból vette elő a tavalyról eltett 4 darab masnit, hogy azokat ragasztassa az imént kis kosárkába összegyűjtött díszítőelemekkel együtt az új koszorúra.

A bámészkodóknak, vagy a magukat unó férjeknek gúlába rakott mandarin és földimogyoró a jutalma, hogy legyen mivel elütniük az egyszerű virágvásárlásnál azért mégis több időt igénybevevő szombat délelőttöt. Mellékhelyiség ugyancsak van az egyik hátsó bugyorban.

********

De mert ez a szuterén rész mégiscsak étteremnek készült anno, hát egy mesterséges bokorsávval elválasztva, de a virágbolttal egy légtérben üzemel, csörömpöl vidáman az építészről  elnevezett HANSEN Restaurant, nem utolsó sorban, hogy a jól végzett karácsonyi díszbeszerzés előtt, alatt vagy után egy pezsgővel, teával vagy egy egész brunch-al erősítse meg magát az ember a következő pénzköltészeti lehetőségig.