A művészet máshogy - galériák Bécsben

A minap egy galériamegnyitóra kaptam meghívást az Internationsektől. Ott álltunk az egyik legkellemesebb polgári negyed, a 9. kerület egyik kis utcájában egy valaha volt nagy kirakattal rendelkező sarokbolt előtt a lemenő napban. Ittuk az ingyen kitett sört-bort és azon tanakodtunk angol nyelven sok országból összeverődve, hogy mikor nyit már meg/ki ez a galéria. 

Templomok éjszakája 2014

Nincs még 2 hete, hogy a bécsi sajtó - ahogy kell - szépen beharangozta, hogy péntek este megint sor kerül a templomok éjszakája-ára. Mint minden olyan eseménynél, ahova száznál több embert várnak, az általam reggel hallgatott városi rádió (Radio Wien) is kiküldött egy száguldó riportert, hogy megkérdezze az egyik nagyobb templom illetékesét, mivel készülnek erre az alkalomra. Megmondom őszintén, hogy bár többször lett volna már alkalmam ilyenen részt venni, aznap reggel is csak elengedtem a fülem mellett a hírt. Vastagnyakú kálvinista lévén olyan értelmetlen dolognak tartottam, hogy a templomok éjszakáján vegyek rész. Hát a templomba istentiszteletre megy az ember vasárnaponta, nem bámészkodni....

Tavaszi délután a grinzingi Heurigerekben

Na, már megint ezek a külföldi szavak, mi az hogy Heuriger és hol van Grinzing?

Bécs az egyetlen olyan főváros Európában, ahol 6 városi kerület 190 borásza tavaly 2,39 hektoliter bort állított elő. Főleg az északi, észak-nyugati kerületekben fekvő lankákon maradt fenn aktívan a szőlőtermesztés, maradtak fenn egész negyedek borospincékkel, és az attól elválaszthatatlan borkimérésekkel, borházakkal.

Színház a múzeumban

A képek nagy része több száz éve létezik, díszíti gazdag emberek vagy királyi udvarok falait. Ha meg az uralkodói ház megszűnt már, itt lógnak csendesen egy csomó más képpel együtt a bécsi Kunsthistorisches Museum óriási termeiben.  A képek, de legalábbis a festőik olyan híresek, hogy nincs az a művészettörténeti tanfolyam, amelyen ne szólnának róluk. Hát persze, ki ne ismerné Goya, Tiziano, Breugel, Altdorfer, Rubens vagy Archimboldo  nevét, ki ne hallott volna valamelyik festő  életútjáról, alkotásairól, esetleg egy-egy részletesebb képismertetésnél a művész vonalvezetéséről, festészeti technikájáról néhány szót. És mégis ritkán töltünk el  2-3 percnél többet egy kép előtt.

Kivéve, ha a festmény megelevenedik, ha az ott lefestett alak elkezd beszélni és a saját szemszögéből meséli el, hogy ő ki, mit látott, mit érzett, épp mi foglalkoztatja.

Curryvacsora a melegedőn

Bécsben is működik az Internations, ami a helyben dolgozó/élő külföldiek nemzetközi szervezete. Vagy nevezhetjük akár  nemzetközi ivó és ismerkedő klubnak is. Néha viszont szerveznek másfajta programokat is, mint legutóbb, amikor önkénteseket toboroztak főzni. A bécsi hajléktalanok részére a Caritas által működtetett melegedő konyhájában.

Jelentkeztem.

Fura tánc egy bécsi operajegyért

Múlt héten Bryn Terfel bécsi operaházbeli  szereplését harangozták be a helyi lapok e lakonikus mondattal: '7 éve nem énekelt Bécsben'.

Szóval, megint eljött egy nap, amikor mozogni kell a jegy körül.

Mert hogy is lehet a bécsi operaházba jegyet szerezni? Ohh, hát részletes, írott szabálya van annak, de hogy egy Netrebko, vagy Gruberova előadásaira nem eszerint lehet jegyhez jutni, az is biztos.

Kitérő Erdélybe

Úgy alakult, hogy a 2013-as évet Erdélyben zártam. A hargitai Madarason lépünk át az újévbe. De milyen átlépés volt ez!?! Kétszer is meg kellett tenni, mert itt máshogy jár az óra.

De még mennyire hogy máshogy! És nemcsak az óra, de az embereket is más mozgatja.

Budapesttől majdnem pontosan 700 kilométerre van a madarasi hegycsúcs, ahol 1800 méter magason az elmúlt években fölépült 2-3 panzió (pl. Súgó Panzió). Nem egészen olyanok mint az osztrák sípályák környékén, de nagyon kényelmesek és modernek. Ja, és csak magyarul beszélnek bennük.