2015. szeptember 8., kedd

Rém cuki - romcuki

Három nyugdíjkorú, de magát még közel sem inaktívnak érző nagyi importálta Budapestről a romkocsamfeelinget, de mert mégiscsak Bécsbe hozták, hát megfejelték némi tejszínhabbal.

A Naschmarkttól induló egyik legismertebb utca, a Schleifmühlgasse, ahol amúgy is minden kicsit más. Jobbnál jobb boltok és vendéglátóipari egységek sorakoznak, hogy a galériákról ne is beszéljek. Ez utóbbiak a feljebbi részen találhatóak, míg a piachoz közelebb pezsgőbárok (Perlage és a Szigeti) meg vicces nevű éttermek és bárok sorakoznak. Nyár óta még egy nyugdíjintézet is - avagy Bécs első romcukrászdája, a Vollpension.




A koncepció ugyanaz, mint a pesti romkocsmáknál: végy egy kibelezett házat, vagy házrészt. Ez esetben egy szuterént. Vakard le a vakolatot a téglákig és fesd be fehérre, vagy ha nem mállik nagyon, hagyd egyszerűen úgy, mintha leesett volna. Majd aggass a falakra mindent, amit az évek során családilag felhalmoztál.


Itt a három alapító néni vélhetően a saját fiatalsága idejéből - vagyis a 70-es évekből - a padláson porosodó nem használt lámpákat, kanapékat kombinálta rojtos csipketerítőkkel, kakukkos órával, retró búrás állólámpával, néhány használt szőnyeggel és sok-sok már csak az ócskásnál fellelhető tányérral, evőeszközzel. 
És persze, mert volt itt fiatal is a koncepcióalkotás körül, megfejelték mindenféle vicces tárggyal, kitűzővel, egységes desig-nal, kis papírkával, minimális hosszúságú étlappal, meg például a csak éjjeliszekrényre való gyógyszertartóval, amibe PEZ cukorkát tesznek.





 
És elkezdték csinálni azt, amit a legjobban tudnak: sütit sütni. Leginkább kerek tortákat, olyanokat, amilyeneket mindenki mamája szívesen gyárt, mert nem kell sok réteget margarinos krémmel összeragasztani. Szóval lehet itt szilvás- és barackoslepényt, almatortát és túrótortát kérni. Meg vettek egy jó kávégépet és egy sörcsapot. A konyhába beállítottak még egy főzni szerető nénit a szomszédból, hogy legyen naponta legalább három fajta meleg egytálétel, mint pl. a sonkás kocka, vagy a sertéspörkölt bécsiesen és máris kiakasztották a nyitva tartás időpontjait. Fiataloknak készült, de mert részben a nyugdíjkorhatáron túliak üzemeltetik, rendszeresen itt található a környék idősebb korosztálya is.


A wc-ket a 70-es évek rózsaszín és zöld színű csempéivel borították, kerestek még néhány rémisztően giccses tárgyat, úgymint porcelán tigris wc-kefetartót és arany karóratartót, amit bambusz függöny mögé rejtettek.










Szóval, ha valakinek kedve van egy jó kávéhoz házisütivel, vagy egy tál lecsóhoz egy pofa serrel, vagy egyszerűen csak egy almafrösschöz a Naschmarkt forgataga után, javaslom térjen be ebbe a nem kicsit eklektikus műintézménybe. Egyszeriben visszatér a ma már mosolyra fakasztó 70-es évek otthonos feelingje.

























Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése