100-120 ezer vérszomjas török mintegy 160 ágyúval áll szemben egy 40 ezer főt alig számláló keresztény sereggel Zentánál. Épp a Tiszán készülnek átkelni. Pont ez az a pillanat, amikor az akkor 34 éves hadvezér úgy irányítja a keresztény erőket, hogy azok fényes győzelmet aratnak a muzulmánok felett. A zentai öregek még ma is (!) úgy emlegetik ezt a csatát, mint ami után nem folyt a Tisza napokig, mert a gúlába halmozott török tetemek gátat szabtak a víznek.
1697-et írunk, a keresztények hadvezére Savoyai Jenő herceg volt. Két évvel ezután írták alá a karlócai békét, ami a magyar területek török hódoltság alóli végleges felszabadítását jelentette.
STOP! STOP! STOP!
Hogy jön ide ez az egész?
Úgy, hogy a hétvégén voltam Eugenio von Savoya, avagy Savoyai Jenő városi palotájában. Fantasztikus volt!
(Himmelpfortgasse 8., a Kärtnerstarsse 3. mellékutcája balra, ha a Stephansdomtól indulunk)
Jenő herceg 350 éve született Franciaországban (1663). A Napkirály egyetlen szóval utasította el az akkor 20 éves vézna, beesett és többek szerint rút alkatú fiú kérést, hogy katona legyen. "Soha!". Így jobb híján Bécsig szaladt, hogy itt próbáljon szerencsét.
A nincstelen herceg hamar elindult a katonai ranglétrán felfelé. Olasz nagybátyja jóvoltából - hogy éhen ne haljon - élete végéig részesült 2 apátság teljes évi bevételéből. De vagyonát nem ennek, hanem győzelmeinek köszönhetően gyarapította.
1696-ban megvette városi palotájának első darabját, az akkor még 'csak' 7 ablak szélességű épületet, amit az akkori sztárépítésszel, Fischer von Erlach-hal terveztetett át. Ő álmodta meg az a lépcsőházat, ami a kis teret naggyá varázsolva vezet fel az elő szintre. 1703-ban - néhány megnyert csata után - megvette a szomszédos épületeket is. Az építészeti munkálatokat átadta a vele egyidős hadmérnöknek, Hildebrandnak és vele fejeztette be az időközben 17 ablak szélességűre nőtt épületet. Később is ugyanő volt, aki az alsó és felső Belvedere palotáit tervezte. Prinz Eugen - ahogy itt hívják - ezekben lakott nyáron, vagy amikor épp nem volt Marchfelden a Schloss Hofban, vagy magyarországi birtokán Ráckevén.
Amennyire puritán életet élt a hadszíntéren, annyira szerette a pompát a saját palotáiban, amelyeket nemcsak kívülről, hanem belülről is csodamód felöltöztetett. Egy idő után a császár is megirigyelte, és inkább nála folytak a diplomáciai tárgyalások a Hofburg helyett.
Jenő herceg 1736-ban halt meg egyenesági örökös nélkül. Mária Terézia 15 évvel később megvette az udvar részére a palotát és innentől kezdve a k.u.k. Érme és Bányafelügyeleti Minisztériuma, később a Pénzügyminisztérium hivatali helységeként szolgált. Időnként beépítettek álmennyezetet, hogy ne kelljen a freskókat nézni, időnként elválasztófalakat, hogy kisebb tereket képezzenek. A falak kárpit- és aranystukkó borítását nem bántották, max. koptatták. A benne levő tárgyak nagy részét elszállították a Hofmobiliendepot-ba, ahol gondját viselték és újrahasznosították őket.
De elmondható, hogy az elmúlt 260 évet nagyobb bántódás nélkül vészelte át az épület.
Tavaly nyáron, a jelenlegi osztrák pénzügyminiszter asszony felhívta a Belvedere palota kurátor asszonyát, hogy "Agnes, kell nektek ez az épület?" mire a válasz csak ennyi volt: " Hum, hát igen".
Ezek után, másfél évi restaurálás után idén október közepén teljesen felújítva átadták a nagyközönségnek.
Nincs ott semmi csak a terek, a falak, a csaták képei. De az nagyszerű!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése