- Kinder tojásokért és Milka csokiért jártunk ide, meg egyszer egy Hi-Fi tornyot is vettünk.
- Hogyhogy mi? Olyan zenedoboz, amiben egybe van építve a rádió, a kazettás magnó és esetleg még egy lemezjátszó is van a tetején. A menőbbekben két kazettás magnó is volt...- jött a megdöbbent válasz az egyik felnőttől.
- Mi az a kazettás magnó?
- Ez a gyerek nem tudja, hogy mi az a kazettás magnó ??? - nézett egymásra a két felnőtt szembesülve az idő - korukra tekintve nem megengedhető - múlásával.
- Ja tudom már, az aminek van A és B oldala és Karácsonykor arról szólnak a csengettyűs dalok...
A két idősebb romokban hevert és csak ennyit kérdezett egymástól: "Tényleg ennyire öregek lennénk?"
Hát igen, 25 év alatt nagyon sok minden változik!
És ez a keleti határunk volt. Nyugat felé - ha az ember egyáltalán kijutott - még szigorúbban ellenőriztek. Mindig minden papírt tüzetesen átnéztek, előbb listákat böngésztek, később csak a rendszer dolgozott a bescannelés után néhány percig, hogy nagy nehezen megkapjuk a pecsétet. De ott fekszik a családi archívumban a Magyar Népköztársaság Belügyminiszterének régi címeres - még ötágú csillaggal - ellátott pecsétje, melyben nekem 9 éves koromban tiltotta meg a határátkelést, mondván félő, hogy végleg elhagyom az országot, vagyis disszidálok...
A határátlépésről így már gyerekként rögzült egyfajta rossz érzés, olyan gyomortájon jelentkező. Ezt az elmúlt rendszernek olyan jól sikerült belénk vernie, hogy nekem még most is néha eszembe jutnak Hegyeshalomnál - amikor már csak lelassítani kell, de megállni nem - a régi kérdések, az inzultusok.
Ez történt idén nyáron is, mikor megint a hátsó ülésen haladtam át egy határon. Jött a 'business class'-ról a felszólítás a 2 mellettem ülő tini felé: "Most maradjatok kicsit csöndben!" Öt szempár követte a határőrt, amint tüzetesen bevizsgálja az okiratokat, beazonosítja a kocsiban ülőket. Egy idő után egymásra néztünk az unokahúgommal és mindketten majd bebuktunk az ülés alá, de tudtuk, itt és most vigyázni kell. A "Jó utat!" elhangzása után viszont nem sokkal már az egész autó nevetett Zseni Károly főtörzsőrmester neve hallatán.
Ez történt idén nyáron is, mikor megint a hátsó ülésen haladtam át egy határon. Jött a 'business class'-ról a felszólítás a 2 mellettem ülő tini felé: "Most maradjatok kicsit csöndben!" Öt szempár követte a határőrt, amint tüzetesen bevizsgálja az okiratokat, beazonosítja a kocsiban ülőket. Egy idő után egymásra néztünk az unokahúgommal és mindketten majd bebuktunk az ülés alá, de tudtuk, itt és most vigyázni kell. A "Jó utat!" elhangzása után viszont nem sokkal már az egész autó nevetett Zseni Károly főtörzsőrmester neve hallatán.
Idén 25 éve, 1989-ben döntöttek végre úgy a politikusok, hogy megnyitják a határokat. Az események elég gyorsan követték egymást: páneurópai piknik, szögesdrótátvágás, menekültek a német követségen és októberben végül a berlini fal leomlása.
De még előtte, hogy a magyarok jóérzését növeljék 1988. január 1-tól az MSZMP javaslatára az Elnöki Tanács világútlevelet adott mindenkinek. Meg fejenként 60 dollár vásárlási jogot (3000 Ft-ért, hah micsoda árfolyamok voltak akkor). Több se kellett, mint egy jó kis szocialista ünnep, amikor otthon szabadnap, Ausztriában viszont munkanap volt. A legnagyobb ilyen jamboree-t abban az évben április 4-én ünnepelték, amikor másfél millió magyar járt az akkori Híradó szerint "kétnapos videó- és hűtőládafesztiválon Ausztriában". Utólagos statisztikák szerint abban az évben a nagyszülőkkel megpakolt trabik és zsigulik 210 ezer videomagnót és 45 ezer hűtőgépet hoztak be az országba.
És a kocsisorok nemcsak a határátkelőnél kígyóztak órákig. Azon a vasárnapon az Erzsébet hídon 3 sávban tömött sorokban jöttek a hűtőkkel megpakolt autók. Igen impresszív látványt nyújtva a társadalmat épp leginkább foglalkoztató témában. Pont mint napjainkban - csak most esti képeket látni.
A határ másik oldaláról nézvést persze a helyzet bizonyos tekintetben pont ugyanígy festett, ott is nagyban dívott a bevásárlóturizmus, csak sógorék a tartós használati cikkek helyett szolgáltatásokat és élelmiszert jöttek át venni, nem is kis mennyiségben. Ki a fogát, ki a haját javíttatta rendszeresen Sopronban vagy Szombathelyen. Elég nagy volt a jövés-menés a határon.
A bécsi Collegium Hungarikum, a Balassi Intézet a határnyitás 25 éves évfordulója alkalmából egy igen élvezetes tárlatot készített, amit még december 12-ig meg lehet tekinteni.
.jpg)
Az embert belépés után egy géppisztolyos fekvő kiskatona óriási fényképe fogadja, amint épp a szembelevőre céloz. Nem lehet kikerülni, sőt át kell haladni rajta - mármint a rolószerűen hosszanti csíkokra vágott képen -, hogy bejussunk ill. feljussunk a kiállítótérebe. Ott tárgyak és képek fogadnak, mind a 25 évvel ezelőtti létre emlékeztetve. A határátkelőnél várakozó kocsisorok, meg a Philips és Grundig dobozokkal a Mariahilferen baktatók fekete-fehér képei láthatóak. Két egymásra rakott tévé a zöld mintás tapétára hajazó festett fal előtt ontja magából a régi reklámokat. "Fabulon a bőre őre, ezt használja nyakra, főre és popóra", meg a Trapper farmer és a Pécsi Kesztyű örök érvényű szlogenjeit lehet hallani. Alatta a német nyelvterület reklámjai futnak: a már akkor is 25 éves Prill mosogató- és Dash mosószerek reklámspotjai és az elmaradhatatlan, repülőből kiszálló nagy hajú néni, a Drei Wetter Taft reklámja.
Persze vannak itt olyan kordokumentumok, mint az a bizonyos, politikusok kezét megjárt és nagyon sok képen megörökített óriási szögesdrótvágó olló, amit eddig csak a Museum Wienben lehetett látni. Meg korabeli karikatúrák a bécsi kiruccanásokról, mert már akkor sem csak vásárolni jártak ide a magyarok. Újságok, csokispapírok és sok-sok videó meg kép idézi azt a kort, visszajuttatva a nézelődőt kicsit a 80-as évek hangulatába.
Pont jó rövidségűek az ORF riportjait, hogy az ember megálljon előttük és megnézze az NDK-s menekültek határátkeléséről, vagy a Berlini fal leomlásáról szóló bejátszásokat.
Én úgy érezem, ez a kiállítás inkább nekünk, magyaroknak szól, mert emlékekből talán tőlünk jött a több. De minthogy ez a 2 ország életében akkora jelentőségű esemény volt, Ausztriában mindig és mindenki csakis pozitívan emlékezik erre. Meg is lepődtem, hogy sok hivatalos beszéd után ez alkalommal megint lelkes szavakkal említették Magyarországot.
A megnyitót nagyon stílusosan szervezték, a beszédek után elmondták, hogy a magyarok - akik igen szeretnek ünnepelni - a 80-as években a szovjet pezsgőt, a Ϲоветское Игристое-jét - így, ciril felirattal - preferálták a nagy ünnepeken. És mivel ez a termék megint kapható, hát az habzott a poharakban.... a Márka Meggy és a Traubiszóda mellett.
De mondhatom, buborékok nélkül is csak úgy tódultak az emlékek, a 'tényleg'-ek és 'emlékszel?'-ek a kiállítási tárgyak kapcsán igen jó hangulatot keltve. És as legjobb az volt, hogy mindenki tudta, ez az, amit magunk mögött hagytunk már végre.
És a kocsisorok nemcsak a határátkelőnél kígyóztak órákig. Azon a vasárnapon az Erzsébet hídon 3 sávban tömött sorokban jöttek a hűtőkkel megpakolt autók. Igen impresszív látványt nyújtva a társadalmat épp leginkább foglalkoztató témában. Pont mint napjainkban - csak most esti képeket látni.
A határ másik oldaláról nézvést persze a helyzet bizonyos tekintetben pont ugyanígy festett, ott is nagyban dívott a bevásárlóturizmus, csak sógorék a tartós használati cikkek helyett szolgáltatásokat és élelmiszert jöttek át venni, nem is kis mennyiségben. Ki a fogát, ki a haját javíttatta rendszeresen Sopronban vagy Szombathelyen. Elég nagy volt a jövés-menés a határon.
A bécsi Collegium Hungarikum, a Balassi Intézet a határnyitás 25 éves évfordulója alkalmából egy igen élvezetes tárlatot készített, amit még december 12-ig meg lehet tekinteni.
Az embert belépés után egy géppisztolyos fekvő kiskatona óriási fényképe fogadja, amint épp a szembelevőre céloz. Nem lehet kikerülni, sőt át kell haladni rajta - mármint a rolószerűen hosszanti csíkokra vágott képen -, hogy bejussunk ill. feljussunk a kiállítótérebe. Ott tárgyak és képek fogadnak, mind a 25 évvel ezelőtti létre emlékeztetve. A határátkelőnél várakozó kocsisorok, meg a Philips és Grundig dobozokkal a Mariahilferen baktatók fekete-fehér képei láthatóak. Két egymásra rakott tévé a zöld mintás tapétára hajazó festett fal előtt ontja magából a régi reklámokat. "Fabulon a bőre őre, ezt használja nyakra, főre és popóra", meg a Trapper farmer és a Pécsi Kesztyű örök érvényű szlogenjeit lehet hallani. Alatta a német nyelvterület reklámjai futnak: a már akkor is 25 éves Prill mosogató- és Dash mosószerek reklámspotjai és az elmaradhatatlan, repülőből kiszálló nagy hajú néni, a Drei Wetter Taft reklámja.
Persze vannak itt olyan kordokumentumok, mint az a bizonyos, politikusok kezét megjárt és nagyon sok képen megörökített óriási szögesdrótvágó olló, amit eddig csak a Museum Wienben lehetett látni. Meg korabeli karikatúrák a bécsi kiruccanásokról, mert már akkor sem csak vásárolni jártak ide a magyarok. Újságok, csokispapírok és sok-sok videó meg kép idézi azt a kort, visszajuttatva a nézelődőt kicsit a 80-as évek hangulatába. Pont jó rövidségűek az ORF riportjait, hogy az ember megálljon előttük és megnézze az NDK-s menekültek határátkeléséről, vagy a Berlini fal leomlásáról szóló bejátszásokat.
Én úgy érezem, ez a kiállítás inkább nekünk, magyaroknak szól, mert emlékekből talán tőlünk jött a több. De minthogy ez a 2 ország életében akkora jelentőségű esemény volt, Ausztriában mindig és mindenki csakis pozitívan emlékezik erre. Meg is lepődtem, hogy sok hivatalos beszéd után ez alkalommal megint lelkes szavakkal említették Magyarországot.
A megnyitót nagyon stílusosan szervezték, a beszédek után elmondták, hogy a magyarok - akik igen szeretnek ünnepelni - a 80-as években a szovjet pezsgőt, a Ϲоветское Игристое-jét - így, ciril felirattal - preferálták a nagy ünnepeken. És mivel ez a termék megint kapható, hát az habzott a poharakban.... a Márka Meggy és a Traubiszóda mellett.
De mondhatom, buborékok nélkül is csak úgy tódultak az emlékek, a 'tényleg'-ek és 'emlékszel?'-ek a kiállítási tárgyak kapcsán igen jó hangulatot keltve. És as legjobb az volt, hogy mindenki tudta, ez az, amit magunk mögött hagytunk már végre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése