Sült párizsi esete a meki burgerrel, avagy mi fán terem a Leberkäse?

Volt nekünk egy asztaltársaságunk az egyetem alatt, akikkel minden nap a KÖZGÁZ boltíves alagsorában kialakított menzán jobbra az utolsó előtti asztalnál találkoztunk az órák után. Valaki mindig üldögélt ott úgy fél egy és kettő között biztosan. Szerettünk oda járni, mert sokáig lehetett elidőzni még a kétes minőségű menzai koszt felett is. Még tüntettünk is a KÖZGÁZ menzájáért, hogy legyen jobb és olcsóbb a kaja. A jó a dologban az volt, hogy nagyjából egygondolkodásúak voltunk, kicsit ki is lógva a szocializmusból a kapitalizmusba ippeg  átkászálódó egyetem fura alakjai közül.

Egy eldugott hely a 9. kerületben

Évek óta csak eljártam mellette, hol gyalog, hol kocsival. Nyaranta néha benéztem a magas kovácsoltvas kerítésen keresztül a tágas kavicsos udvarra, de a palota mindig olyan komoran nézett vissza rám. A hátsó zöld parkban kétszer ha lehettem és egyszer alkalmam volt egy fogadás keretében belépni a palotába is. Ami miatt akkor éppen nagyon kivételezettnek éreztem magam, hiszen a jégszobrok között pezsgővel a kezemben parolázhattam állítólag nagyon fontos emberekkel. De az egész olyan filmbelinek tűnt, és leginkább ridegnek, távolságtartónak éreztem ezt az egyébként szemnek nagyon tetszetős helyet. Hát elkerültem. Mind a Liechtenstein parkot, mind a benne álló palotát. 

Bécs 150 éves bulevárja - a Ring

Bécs belvárosát egy évszázadok alatt felépített, megvastagított erőd jellegű fal vette körül még a XIX. század közepén is. Fojtogatta a várost, elválasztva a bentlakókat a kinti, tágasabb területeken lakó nagypolgárságtól. A korabeli közlekedést egyre inkább gátolták a városfal kicsi kapui. Katonai jelentősége rég nem volt már, semmilyen ágyús támadásnak nem tudott ellenállni, a kaszárnyák meg már korábban a városfalon kívülre szorultak. A városfalt körülvevő senki földje, a glacis közben parlagon hevert, porosodott, miközben tudni, de mindenképpen sejteni lehetett, hogy mekkora értéke van. Hát hogyne, hisz körülötte már akkor állt Bécs város nagyobbik része. És ez nem a külváros volt, ez volt a város nagyobbik része, itt élt a polgárság belvárosból kiszorult része.

... énekszó és tánc köszöntse

1865 május elsejét írunk. A császári udvar és egész Bécs már napok óta lázban. Napok? Ugyan.  Évek óta erre készülnek.

Végre elmúltak az építkezés poros és fárasztó évei, felszáradtak a tócsák is a kiadós áprilisi esők után. Van indok ismét felölteni az ünneplő díszruhát, az asszonyok feltűzhetik az idei majálisra csináltatott új kalapjaikat és felszerszámozhatják a lovakat a hintók elé. Mégiscsak ma lehet először végighajtatni a Ringen. Ott, ahol eddig csak a napszámosok és a mérnökurak dolgoztak megfeszített, néhol embert próbáló tempóban. 
Pedig ekkor még nem is látni azt a sok gyönyörű épületet, ami később oly híressé tette ezt a 5,3 km hosszú körutat.

Maraton váltó belülről

- Mik ezek? 

- Egy rajtszám, egy chip, és két belépő karszalag.

-  Hová?

- Hát a bécsi maraton vasárnapi rendezvényére.

- Le bírod futni az egészet?

- Dehogy, de váltóban a legrövidebb távot megpróbálom.

Két magyar író Bécsben

Fura hely ez a Bécs. Itt két alkalommal is meg lehet rendezni egy olyan előadóestet, aminek az a címe, hogy "Wer hat Angst vor Viktor Orbán?,  avagy Ki fél Orbán Viktortól?" A meghívott írók Bán Zsófia és Dallos György voltak.

Tehát a rettegők estje, vita nélkül, hiszen két hasonló gondolkodású író van jelen. 

Alles Walzer! - bepillantás a bécsi operabálba

"Háborúzzanak mások, te csak házasodj, boldog Ausztria" - ezt Mátyás mondta III. Frigyesről, aki országát családi összeköttetések teremtése révén gyarapította. Most épp nem lehet fizikailag gyarapítani egy országot. De ez itt kutyát nem zavar, mert lehet öregbíteni a hírnevét. Hogy ezt hogyan kell, azt az osztrákok szerintem az anyatejjel szívják magukba és lépten-nyomon gyakorolják nagy nyilvánosság előtt, amint lehetőségük adódik rá.