Volt nekünk
egy asztaltársaságunk az egyetem alatt, akikkel minden nap a KÖZGÁZ boltíves
alagsorában kialakított menzán jobbra az utolsó előtti asztalnál találkoztunk
az órák után. Valaki mindig üldögélt ott úgy fél egy és kettő
között biztosan. Szerettünk oda járni, mert sokáig lehetett elidőzni még a
kétes minőségű menzai koszt felett is. Még tüntettünk is a KÖZGÁZ
menzájáért, hogy legyen jobb és olcsóbb a kaja. A jó a dologban az volt, hogy nagyjából egygondolkodásúak
voltunk, kicsit ki is lógva a szocializmusból a kapitalizmusba ippeg
átkászálódó egyetem fura alakjai közül.