Velőscsont, ahogy kell

Karácsonykor, vagy nagy ünnepen kerül gőzölgő húsleves előtt, mellett csontvelő az asztalra és akkor is izgulni kell, hogy mi hűl ki hamarabb, a leves, vagy a velő...hogy van-e hozzá pirítos fokhagymával... Vagy van velő, de rátörleszkedik a már agyonfőtt sárgarépa...

Mindegy, izgulas a vége...

Nem így tegnap este Bécsben.

Betértünk egy igazi, ízig-vérig osztrák étterembe és a 'na kérjünk ki gyorsan egy nagy sört' mondat után megakadt a szemem az étlap első(!) során... Velőscsont pirítótt barna kenyérrel és fokhagymás olajjal... Hmmm...és csettintek gondolatban. 

Nem, késő van, meg különben is, hétfő, olyankor milyen a velsőscsont, nincs is...

De Simon nevű pincér azonnal biztosít, hogy nekik minden van, ami az étlapon szerepel... De velő is? Hát az ünnepi étel?   ...Az is

És nem sok idő múlva, pont mint míg elkészül az igazi borjú bécsi rántva vörös áfonya lekvárral és krumpli salátával, megérkezik: 

Nem aprózzák...3 nagyujj hosszúra vágott velsőscsont, sült prézlivel a tetején, kvázi gratinírozva, mellé egy harmad fej sült fokhagyma és kis tál olivába szeletelt sült fokhagyma, egy ecetes uborka és két szelet baranakenyér halványan piritva...ohh anyám!

Csodás volt.... Én ugyan nem kedvelem az olajban kisütött petrezselyem szárát... és határozottan a nyers fokhagymagerezd piritosra való ráreszelésében hiszek, de ez fantasztikus volt...

Szindbád is cuppogva nyalta volna meg a tíz ujját.

    [Velőscsont 11.4, a sör 5.2€ volt.]

Gasthaus zu den 3 Hacken

Puncsolunk? Glühwein (t)error 2024-ben, mint minden évben újra

Már megnyitott a legtöbb karácsonyi vásár Bécsben, egészen Karácsonyig várják a vásárlolni és szórakozni vágyókat. A város polgármestere hivatalosan november 15-én kapcsolta fel a Rathaus előtti fenyőfa karácsonyi díszkivilágítását. Idén Alsó-Ausztriából jött a 34 méter magas, 80 éves fa. - nem is olyan öreg, 10 éve még egy 140 éves fát hoztak ide. Az éj leple alatt persze, hogy ez se zavarja a közlekedést. És hogy szép is legyen, a Wiener Gärtnerei (városi kertészet) hetekig dolgozott a fa kozmetikázásán. Néhány újabb ágat illesztettek a törzsébe, hogy dúsabb legyen, máshol megstuccolták kicsit az alakját és szépen feldíszítették a szokásos fényfüzér mellé, idén először mindenféle szélálló karácsonyi dísszel. Könnyű dolguk volt, mert mostanában 15 fok feletti a hőmérséklet. 

De hogy lesz ebből didergő puncsolás jeges napokon? - idén szerintem sehogy, mert nincs hideg.

Alles Walzer! - 2

Herakleitosz szerint nem lehet készter ugyanabba a folyóba lépni.

Dehogynem!

Itt Bécsben évente legalább egyszer mindenképp.

1956 óta idén hatvanadszor rendezik meg a híres operabált. És ahogy tavaly már megírtam, ide várnak mindenkit, aki számít a gazdaságban, politikában és a kultúrában. Meg akinek van némi pénze, hogy megmutassa új ruháját, frissen ondolált haját és régi ékszereit, vagy csak résztvenne ezen a nagyon siki-miki, nagyon híres és nagyon osztrák rendezvényen.

Mióta a bécsi operaházat a második világháború bombatalálatai után nagy nehezen 1955-ben újranyitották, a báli szezonban mindig volt itt farsangi mulatság.  Egyedül 1991-ben, az Öbölháború idején nem tartották meg, mert a bécsi rendőrség nem merte bevállalni a hírességek testi épségének biztosítását.

Színkavalkád a múzeumban

Kedvelem, amikor egy bankár fiú megúnva a számok szürke tengerét, pénzt fektet a kultúrába, mert akkor minden áron - szó szerint - jó cuccokat vesz. Olyanokat, amiket keletkezésükkor csak a nincstelen művészek és esetleg a jószemű mecénások szeretnek. Lehet persze, hogy néhány elkészültekor ők is ott álltak egy itallal a kezükben a tó partján a festők között, de lehet nem.  És tényleg mindegy, hogy Párizsban, vagy egy német városban teszik. A lényeg, hogy megvették, támogatták akkor. És mi olyan szerencsések vagyunk, hogy 50-100 évvel később egy-egy állami múzeumban megnézhetjük ezen gyűjtemények legjobb darabjait.  

Na, ez van most Bécsben a Leopold Museumban.

Rém cuki - romcuki

Három nyugdíjkorú, de magát még közel sem inaktívnak érző nagyi importálta Budapestről a romkocsamfeelinget, de mert mégiscsak Bécsbe hozták, hát megfejelték némi tejszínhabbal.

A Naschmarkttól induló egyik legismertebb utca, a Schleifmühlgasse, ahol amúgy is minden kicsit más. Jobbnál jobb boltok és vendéglátóipari egységek sorakoznak, hogy a galériákról ne is beszéljek. Ez utóbbiak a feljebbi részen találhatóak, míg a piachoz közelebb pezsgőbárok (Perlage és a Szigeti) meg vicces nevű éttermek és bárok sorakoznak. Nyár óta még egy nyugdíjintézet is - avagy Bécs első romcukrászdája, a Vollpension.

Amikor a Gewürztraminer muzsikál a szőlőhegyen

Lent Tom Cruise a fél belvárost napokra megbénítja azzal, hogy az Operaházban világpremier keretében mutatja be milyen fantasztikus filmet kreált. Napok óta más sem hallok a rádióban, minthogy Tom Cruise hol edz, hol száll meg és milyen módon kasírozzák - megemelt piros szőnyegek építésével -, hogy mégsem olyan dalia, mint ahogy azt a filmekben beállítják. És persze fiatal tini lányok visongva fogadják minden egyes nyilvános megjelenésekor. Nagy bevétele a városnak ez az esemény is... csak az itt lakók vágynak másra. 

Mert közben tombol a nyár, agyzsibbasztó 30-35 fokot mutat a hőmérő és az ember azt sem tudja hova menjen hűsölni. Ekkor érkezett a meghívó a szőlőhegyre egy helyi zenekar, a Gewürztramiener előadására.

Sült párizsi esete a meki burgerrel, avagy mi fán terem a Leberkäse?

Volt nekünk egy asztaltársaságunk az egyetem alatt, akikkel minden nap a KÖZGÁZ boltíves alagsorában kialakított menzán jobbra az utolsó előtti asztalnál találkoztunk az órák után. Valaki mindig üldögélt ott úgy fél egy és kettő között biztosan. Szerettünk oda járni, mert sokáig lehetett elidőzni még a kétes minőségű menzai koszt felett is. Még tüntettünk is a KÖZGÁZ menzájáért, hogy legyen jobb és olcsóbb a kaja. A jó a dologban az volt, hogy nagyjából egygondolkodásúak voltunk, kicsit ki is lógva a szocializmusból a kapitalizmusba ippeg  átkászálódó egyetem fura alakjai közül.

Egy eldugott hely a 9. kerületben

Évek óta csak eljártam mellette, hol gyalog, hol kocsival. Nyaranta néha benéztem a magas kovácsoltvas kerítésen keresztül a tágas kavicsos udvarra, de a palota mindig olyan komoran nézett vissza rám. A hátsó zöld parkban kétszer ha lehettem és egyszer alkalmam volt egy fogadás keretében belépni a palotába is. Ami miatt akkor éppen nagyon kivételezettnek éreztem magam, hiszen a jégszobrok között pezsgővel a kezemben parolázhattam állítólag nagyon fontos emberekkel. De az egész olyan filmbelinek tűnt, és leginkább ridegnek, távolságtartónak éreztem ezt az egyébként szemnek nagyon tetszetős helyet. Hát elkerültem. Mind a Liechtenstein parkot, mind a benne álló palotát. 

Bécs 150 éves bulevárja - a Ring

Bécs belvárosát egy évszázadok alatt felépített, megvastagított erőd jellegű fal vette körül még a XIX. század közepén is. Fojtogatta a várost, elválasztva a bentlakókat a kinti, tágasabb területeken lakó nagypolgárságtól. A korabeli közlekedést egyre inkább gátolták a városfal kicsi kapui. Katonai jelentősége rég nem volt már, semmilyen ágyús támadásnak nem tudott ellenállni, a kaszárnyák meg már korábban a városfalon kívülre szorultak. A városfalt körülvevő senki földje, a glacis közben parlagon hevert, porosodott, miközben tudni, de mindenképpen sejteni lehetett, hogy mekkora értéke van. Hát hogyne, hisz körülötte már akkor állt Bécs város nagyobbik része. És ez nem a külváros volt, ez volt a város nagyobbik része, itt élt a polgárság belvárosból kiszorult része.

... énekszó és tánc köszöntse

1865 május elsejét írunk. A császári udvar és egész Bécs már napok óta lázban. Napok? Ugyan.  Évek óta erre készülnek.

Végre elmúltak az építkezés poros és fárasztó évei, felszáradtak a tócsák is a kiadós áprilisi esők után. Van indok ismét felölteni az ünneplő díszruhát, az asszonyok feltűzhetik az idei majálisra csináltatott új kalapjaikat és felszerszámozhatják a lovakat a hintók elé. Mégiscsak ma lehet először végighajtatni a Ringen. Ott, ahol eddig csak a napszámosok és a mérnökurak dolgoztak megfeszített, néhol embert próbáló tempóban. 
Pedig ekkor még nem is látni azt a sok gyönyörű épületet, ami később oly híressé tette ezt a 5,3 km hosszú körutat.

Maraton váltó belülről

- Mik ezek? 

- Egy rajtszám, egy chip, és két belépő karszalag.

-  Hová?

- Hát a bécsi maraton vasárnapi rendezvényére.

- Le bírod futni az egészet?

- Dehogy, de váltóban a legrövidebb távot megpróbálom.

Egy francia bisztró az elegáns bécsi bazársoron

Beaulieu

A belváros szíve közepében áll egy klasszicista stílusú épület, a Palais Ferstel. Bejarata kettö is van, egyik a Freyungról, másik a Herrengasseból. Belül vagy 10 különböző kisebb-nagyobb boltocska bújik meg az üveggel borított belső árkádos térben. Van itt régi órásbolt, siki-miki cipőbolt, meg antikvitásbolt, fodrász, egy csodás csokoládéoázis, és egy sonka-oliva bár. Mind olyan elegánsan nemes üzletek. Pont, amilyen a márványborítású épülethez illik.

Egy igazi bécsi vendéglő finom osztrák konyhával

GMOA Keller

Az Intercontinental mögötti utcában, nem messze a Stadparktól van ez az igazi hagyományos osztrák konyhát vivő étterem. Ha nem volna ennyire felkapott, azt mondanám, olyan kockás terítős kisvendéglő, de annál azért elegánsabb, ami az áraiban is tükröződik kicsit. 

A vendéglő az egyik legrégebbi múltra visszatekintő hely, aminek még magyar vonatkozásai is vannak. 

Velázquez Bécsben

A spanyol udvari festő

Valaki attól lesz királyi ajtónálló, mert egy festménnyel bebizonyítja, hogy arcképeken túl is tud szépeket festeni..? Fura egy kor volt ez a XVII. század, amit Velázquez (1599-1660) mester nagyszerűen adott vissza festményein. 


A spanyol udvar tagjai szoros rokonságban álltak a Habsburg házzal, két generáción keresztül ide-oda folyton egymással házasodtak. Szükség volt hát az infánsok és infánsnők minél előnyösebb megörökítésére. Fényképezőgép és e-mail híján, óriás festményekre kerültek a gyerekek és ifjak vonásai, amit esetenként - mert a hintóban mégsem fért el - kicsit megtrimmeltek oldalról. Sok nem veszett el, csak a leányka szoknyaszéle, de az amúgy is olyan széles volt a kor szokása szerint. Margarita Tereziaról három is készült az alatt a tíz év alatt, míg Bécsben Lipót várta, hogy végül feleségül vehesse. Szegény, 22 évet élt csak és végig 'bácsim'-nak szólította a férjét. 

Puncsolunk? Glühwein (t)error 2024-ben, mint minden évben újra

Már megnyitott a legtöbb karácsonyi vásár Bécsben, egészen Karácsonyig várják a vásárlolni és szórakozni vágyókat. A város polgármestere hivatalosan november 15-én kapcsolta fel a Rathaus előtti fenyőfa karácsonyi díszkivilágítását. Idén Alsó-Ausztriából jött a 34 méter magas, 80 éves fa. - nem is olyan öreg, 10 éve még egy 140 éves fát hoztak ide. Az éj leple alatt persze, hogy ez se zavarja a közlekedést. És hogy szép is legyen, a Wiener Gärtnerei (városi kertészet) hetekig dolgozott a fa kozmetikázásán. Néhány újabb ágat illesztettek a törzsébe, hogy dúsabb legyen, máshol megstuccolták kicsit az alakját és szépen feldíszítették a szokásos fényfüzér mellé, idén először mindenféle szélálló karácsonyi dísszel. Könnyű dolguk volt, mert mostanában 15 fok feletti a hőmérséklet. 

De hogy lesz ebből didergő puncsolás jeges napokon? - idén szerintem sehogy, mert nincs hideg.

Az osztrák foci

"Ausztria focinagyhatalom" - mondta hétfő reggel a bemondó a Radio Wien 7 órás hírei után. Hát persze - gondoltam - miközben a kellemes férfihang tovább elemezte az imént elhangzottakat. "Kilenc alkalommal verték zsinórban az ellenfelüket az osztrák focisták, legutóbb az oroszokat." 
Micsoda? - na azért erre már majd kiestem az ágyamból. Elkezdtem figyelni, mi jöhet még? Majd hamar rájöttem, hogy ezzel a mondattal - azon túl, hogy bimbózó öntudatukat egy kicsit ismét meglegyintették - leginkább a következő, osztrák-brazilra akarták felhívni a figyelmet. És ez alkalommal nem a jegyeladás okán, mert a jegyek pontosan 3 óra alatt keltek el már hetekkel ezelőtt. Épp élőben követhettem, merthogy sokszori nyaggatás után az egyik focibolond Rapid rajongó kollégám végre hajlandó volt felajánlani, hogy elvisz erre a meccsre.

Határátkelő - áthúzva

- Kinder tojásokért és Milka csokiért jártunk ide, meg egyszer egy Hi-Fi tornyot is vettünk.

- Mi az a Hi-Fi torony? - kérdezte a tini.

- Hogyhogy mi? Olyan zenedoboz, amiben egybe van építve a rádió, a  kazettás magnó és esetleg még egy lemezjátszó is van a tetején. A menőbbekben két kazettás magnó is volt...- jött a megdöbbent válasz az egyik felnőttől.

- Mi az a kazettás magnó?

- Ez a gyerek nem tudja, hogy mi az a kazettás magnó ??? - nézett egymásra a két felnőtt szembesülve az idő - korukra tekintve nem megengedhető - múlásával.

- Ja tudom már, az aminek van A és B oldala és Karácsonykor arról szólnak a csengettyűs dalok...

A két idősebb romokban hevert és csak ennyit kérdezett egymástól:  "Tényleg ennyire öregek lennénk?"

Hát igen, 25 év alatt nagyon sok minden változik!

Modern Bécs - tárgyak és épületek

Bécs - a nyugalmat árasztó egykori császárváros lépten-nyomon kiesik a szerepéből. Vagy ez a valódi természete? Csak a felszínt kell megkapargatni kicsit?

Mindenhol a szépen felújított 100-200 éves barok paloták, virágoktól színes parkok, mindig frissen felsepert utcák, jól szervezett közlekedés, dudálást és menőautó szirénázást tiltó táblák és rendeletek. Sehol egy málló vakolat, lepukkant épület - legalábbis nem tűnik fel. Minden olyan megállapodott, tiszta, nyugodt és rendes. Mondhatni kicsit uncsi is. 

Vagy mégse?  

Wienerlied, avagy mi is az a dudlizás?

A minap - sok év óta először - megint láttam osztrákot valamiért csillogó szemmel lelkesedni. Ők nem frissen frizírozott, brillgyűrűs, estélyi ruhás hölgyek voltak, akiknek a férjük aranyrögért vette, vagy maguk örökölték az operabérletet. Meg nem is zöld-fehér netán lila-fehér sálas pasik, akik csütörtökön az Ernst Happel vagy a Hütteldorfi stadion felől érkező metró egyik vagonjában nagy hangon értékelik a füvön látottakat. 
Nem. Őket egy másik dolog hívta egy helyre: a Wienerlied.

A micsoda?

Bécsi sörgyári capriccio

Ottakring akkoriban Bécs egyik elővárosa volt és meglepő módon az ott levő 150 házból 102 sörkimérési joggal bírt.  A császárvárosban és körülötte akkor 44 sörfőzde működött. Mára csak egy maradt, ám az az egy Bécs, vagy talán egész Ausztria legismertebb sörfőzdéjévé nőtte ki magát.